Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EGYES ADÁSOK ÍRÁSOS MELLÉKLETE

2014.05.30

20014 11 26.

 

Ma a Romleó és Fúria probának megkezdése kapcsán, a rendező kulisszái mögé nézünk.

---------------------------

A június 18.i adás kapcsán, néhány hasznos tanács a gyógyító kristályok  használatáról vendégünktől, ifj. Zentai Rudolftól:

Rheuma:
 
elsődlegesek: malachit, labradorit, türkíz.
vértisztító hatásuk miatt jótékonyan hatnak rá: gránát, karneol
 
Gyomorbántalmak:
 
Elsődlegesek: citrin, rodonit, szerpentin
Nyugtató hatása miatt jó a türkíz is
 
Stressz:
 
Elsődleges: füstkvarc, sörl (fekete turmalin)
Lazító hatása miatt, alkalmas a kék kalcedon és a karoit is
 
Zentai Rudolf kristályenergetikus elérhetőségei.
 
rudolf@kristalyenergetika.hu.
 
www.kristalyenergetika.hu,
 

schumann-resonance.jpg

Az elméleti legalacsonyabb Schumann rezonanciát a Föld természetes frekvenciájának is nevezik, és ezt az az idő határozza meg, ami alatt az elektromágneses sugárzás a gömb alakú kéreg belső felületén egy teljes fordulatot tesz meg. Vagyis a fény sebessége 299 792,458 km/s, a Föld egyenlítői kerülete 40 075,02 km, így a természetes frekvencia: 299 792,458 / 40 075,02 = 7,48 Hz. 

 
 
A fentebbi kísérleti megfigyelések mért értékei közül a 7,8 Hz-es frekvencia meglehetősen közel van az elméleti 7,48 Hz-hez. 
 
 
Az emberi agy elektromos áramainak EEG-vel történő mérései megállapították, hogy agyunk 1-20 Hz közötti elektromágneses hullámokat termel. Az orvostudomány ezt a spektrumot négy főbb tartományra osztja, amelyek különböző tudatállapotokhoz kapcsolódnak: 
 
1. A delta-hullámok (1-3 Hz) az álom nélküli mélyalvásban és a komatózus állapotokban dominálnak. 
 
2. A théta-hullámok (4-7 Hz) azokra az alvási fázisokra jellemzőek, amikor álmodunk. 
 
3. Az alfa-hullámok (8-12 Hz) a nyugalmas ébrenléti állapotokban lépnek fel (pl. meditáció során, röviddel az elalvás előtt, illetve közvetlenül az ébredés után). 
 
4. A béta-hullámok (13-20 Hz) a normális ébrenléti állapotra jellemzőek.
 
 
 
 
A Schumann-rezonancia (7,8 Hz) tehát az agy alfa és théta-állapotának határán helyezkedik el. Ezenkívül ez az agyfrekvencia jellemző a legtöbb emlősállatra is. Ez az azonosság minden bizonnyal nem véletlen: az evolúció folyamán alkalmazkodtunk az életterünk sajátosságaihoz, hiszen ez a frekvencia jellemző bolygónk egyes természetes állapotaira. 
 
 
Többezer éven keresztül a Schumann-rezonancia 7,8 Hz volt. Ezt a hadseregek is megbízható adatként kezelték. 1980 óta viszont ez az érték a rengeteg elektroszmog hatásaként lassan emelkedik és jelenleg már több, mint 12 Hz! Ez kevesebb, mint 16 órának felel meg naponta a korábbi 24 helyett, és tovább csökken... Ezért tűnik úgy, hogy gyorsabban telik az idő. A kevesebb óraszám következtében allergia, fejfájás és influenza sújt bennünket, mert a rezgések nagyobb száma miatt a szervezetünk túl érzékennyé válik.
 
És egy újabb cikk:
A forrás: http://paramoral.eu/news.php?item.693.2
 
Dr. Robert Beck atomfizikus a világ különböző tájain mérte a természetgyógyászok, gyógyítók agyhullámainak frekvenciáját. Megállapította, hogy a gyógyítás pillanatában minden természetgyógyásznál (függetlenül a gyógyítás módszerétől) az agyhullámok azonosak: alfa-szintűek.
 
Dr. Beck tesztelte a „hittel gyógyító”, karizmatikus keresztény gyógyítókat, a hawaii kahunákat, a wicca, a santeria, a radiesztézia és a radionika módszereit alkalmazó gyógyítókat, de olyan gyógyászokat is, akik az okkultizmus érzékelési módszereit, illetve a parapszichológia jelenségeit alkalmazzák (médiumok). Az eredmények meglepő egyezést mutattak.
 
Ezek után dr. Beck feltette magának a kérdést: „Miért van ez így? Mi határozza meg ezt a ritmust?” Rájött, hogy a válasz a Föld mágneses mezeje meghatározott frekvenciáinak az ingadozásában rejlik. Az úgynevezett Schumann-hullámokról van szó. A gyógyítások ideje alatt elvégzett további vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a gyógyítók agyhullámai a gyógyítás pillanatában szinkronba kerülnek a Schumann-hullámokkal, mind a rezgések, mind pedig a fázisok terén. Ez annyit jelent, hogy az agyhullámok ugyanazon a frekvencián és ugyanazokban az időpillanatokban lüktetnek, mint a Föld Schumann-hullámai.
 
Mindebből feltételezhető, hogy a gyógyítók tevékenységük során képesek energiát nyerni a Föld mágneses mezejéből. Ez a folyamat a mezők egyesítése.
 
 
 
De mik is azok a Schumann-hullámok?
 
A fizikai tényeket először Nikola Tesla írta le a XX. század elején.Kísérleti berendezéseivel több százezer volt elektromos feszültséget hozott létre, amellyel képes volt mesterséges villámok előállítására is. Rájött, hogy a villámlás mellékjelenségeként rendkívül alacsony frekvenciájú rádióhullámok kerülnek kisugárzásra, amelyek gyakorlatilag akadálytalanul képesek behatolni a földfelszínbe is. Ezzel a felfedezésével megtalálta azt a frekvenciát, amellyel Föld elektromágnesesen rezonál.
 
Tesla munkáját akkoriban nem támogatta a tudományos közélet, és mivel felfedezéseinek gazdasági hasznát sem látták, így az félbeszakadt. Majdnem egy fél évszázad telt el addig, amíg a müncheni egyetem egyik fizikusa - inkább véletlenszerűen - ugyanezt a felfedezést tette: Schumann megállapította, hogy az ionoszféra és a földfelszín közötti energia kisülések melléktermékeként rendkívül alacsony frekvenciájú rádióhullámok sugárzódnak ki, amelyek képesek rezonálni a Földdel.
 
Ezek a rádióhullámok nemcsak behatolnak a Földbe, hanem ezáltal még fel is erősödnek, emiatt hatalmas állóhullámok képződnek, s ezek képesek hosszú időn át stabilak maradni. A Schumann-frekvencia pontos értéke: 7,8 Hz.
 
A földfelszín és az ionoszféra közötti mágneses kölcsönhatások eredményeképpen bolygónkon mindenütt egy rendkívül alacsony, 7,8 Hz frekvenciájú rezgés mérhető (Winfried Otto Schumann, München, 1952). Ennek a természetes elektromágneses rezgésnek sokáig nem is tulajdonítottak jelentőséget, ám a Schumann-hullámok 1978-ban az érdeklődés középpontjába kerültek, amikor kiderült, hogy megegyeznek az emberi agy 7-10 Hz-es alfa-hullámainak rezgésszámával, melyek az álom és ébrenlét határán jelentkeznek a hippocampusban.
 
Később kiderült, hogy a Schumann-hullámok az egész bolygónkat körbeölelő elektromos mezőt alkotnak, így ez a rezgés a Föld összes emlősénél azonos. Ez az elektromágneses (EM) tér szabályozza, váltja ki és hangolja össze szervezetünk másodpercenkénti sok ezer biokémiai folyamatát, így közvetve ez a mező gondoskodik az emberi szervezet egészségének fenntartásáról is.
 
A NASA megfigyelései igazolták, hogy az űrállomásokon, ahol a Föld elektromágneses hatása nem érvényesül, az emberek szervezetének belső egyensúlya felborul. Ennek a felismerésnek köszönhetően az űrállomásokon a Schumann-hullámokkal megegyező elektromágneses mezőt gerjesztettek, hogy fenn tudják tartani az űrhajósok egészségi állapotát.
 
Rácsatlakoznak a Föld energiaforrásaira
 
Az emberi agy frekvenciái
 
Az emberi agy elektromos áramainak EEG-vel történő mérései megállapították, hogy agyunk 1-20 Hertz közötti elektromágneses hullámokat termel. Az orvostudomány ezt a spektrumot négy főbb tartományra osztja, amelyek különböző tudatállapotokhoz kapcsolódnak:
 
 
1. A delta-hullámok (1-3 Hz) az álom nélküli mélyalvásban és a komatózus állapotokban dominálnak.
 
2. A théta-hullámok (4-7 Hz) azokra az alvási fázisokra jellemzőek, amikor álmodunk.
 
3. Az alfa-hullámok (8-12 Hz) a nyugalmas ébrenléti állapotokban lépnek fel (pl. meditáció során, röviddel az elalvás előtt, illetve közvetlenül az ébredés után).
 
4. A béta-hullámok (13-20 Hz) a normális ébrenléti állapotra jellemzőek. A Schumann-frekvencia (7,8 Hz) tehát az agy alfa és théta-állapotának határán helyezkedik el. Ezenkívül ez az agyfrekvencia jellemző a legtöbb emlősállatra is. Ez az azonosság minden bizonnyal nem véletlen: az evolúció folyamán alkalmazkodtunk az életterünk sajátosságaihoz, hiszen az előbbiekben láthattuk, hogy ez a frekvencia jellemző bolygónk egyes természetes állapotaira.
 
Dr. John Zimmerman, a renói Bio-elektromágneses Intézet (Nevada) alapítója és elnöke mélyrehatóan tanulmányozta a mezők egyesítését, valamint a gyógyítók tapasztalatait. Megállapította, hogy a gyógyítók voltaképpen rácsatlakoznak a Föld energetikai mezejére (ugyanazon a frekvencián és ugyanabban az időben). Rájött, hogy ha a gyógyító ilyen kapcsolatot teremt a Schumann-hullámokkal, akkor agyának jobb és bal féltekéje egyensúlyi állapotba, alfa-szintre kerül.
 
Amikor a gyógyító energetikai kapcsolatba lép a beteggel, annak agyhullámai is alfa-szintre jutnak, szinkronizálódnak a gyógyítóéval. A páciens tehát a gyógyító közvetítésével „rácsatlakozik” a Schumann-hullámokra, és lehetősége nyílik arra, hogy ebből az óriási energiaforrásból energiát nyerjen.
 
forrás: szabadsólyom.hu
 
A geopatikus sugárzások és a Schumann-hullámok kapcsolata.
 
(Schumann-generátorokat a NASA is használ)
 
A Föld és az atmoszféra bizonyos rétegei között állandó, 7.83 Hz frekvencián rezgő elektromágneses mezőt is találunk. Ez a frekvencia nagyjából megegyezik az emberi agy által termelt alfa hullámok rezgésszámával és pontosan megegyezik a hippokampuszéval. Bebizonyították, hogy ezek a hullámok segítik a szervezetet biológiai órájának szabályzásában, az alvás ritmusának beállításában, szerepük van a hormonális rendszer működésének alakításában, a női ciklusokban, stb. Ezt a hullámhosszt számos tudós az élet frekvenciájának nevezi. W.O. Schumann fizikus 1952-ben fedezte fel ezeket az állóhullámokat. A vízérsugárzás és a térhálós energiák, valamint az elektroszmog környezetében a Schumann-hullámok jótékony hatása korlátozottan érvényesül. A földsugárzások elleni védekezés tehát segíti a Schumann hullámok érvényesülését az adott helyen. Az ábrán látható a spektrum eloszlása, mely az idő függvényében változik. Ma az átlag 8 Hz fölött van, közel a 9 Hz-hez és továbbra is emelkedik. Ennek okai ismeretlenek, de elképzelhető, hogy a jelenség hatással van a geopatikus anomáliáira is.
 
Forrás:http://tudatosebredes.blogspot.hu/2011/10/schumann-hullamok.html
 
 
 

                                                    2015 02.11-i adás anyaga.


Ha csak jó táplálékot eszünk, akkor egészségesek és ideális testsúlyúak maradunk. Ha számunkra sok rossz táplálékot fogyasztunk, akkor elhízunk és megbetegszünk. Természetesen ez a betegségek nagyon durva megközelítésének tűnik, de a mai betegségek többségénél igaz.

Főszerepben a táplálkozáskutatókat megtévesztő kettősarcú ZSÍR.

Azzal kezdődött, hogy a szív és érrendszeri betegek vérében magas volt a zsírszint és az érfalak plakkjaiban magas a koleszterin-koncentráció. Mi lett ebből a következtetés? Ne együnk zsíros és koleszterinben gazdag ételeket. A szimpla logika szerint ez helyes következtetés lehetett volna, de az ok- okozati összefüggéseket vizsgálva helytelen.

Az a zsírsav-többlet, amely a vérünkben a magas zsírsavszintet okozza, nem azokból a zsírokból származik, amelyek zsírként az ételeinkben voltak, hanem azokból a zsírokból, amelyeket a mi szervezetünk tartalékenergia forrásként szállít a zsírdepóinkhoz.

Ilyenek  a transzzsírok

A transzzsírok olyan telítetlen zsírsavak, amely a növényi olajok (napraforgó, szója, repce) hidrogénezése során keletkezik, elsősorban élelmiszeripari feldolgozás során. Kisebb mennyiségű transz-zsírsav képződik a növényi olajokkal történő sütés során is.

A növényi olajok alapállapotban jelentős mennyiségben tartalmaznak egészséges (többszörösen telítetlen) zsírsavakat. A hidrogénezés során ezek egy része átalakul más (egyrészt telített, másrészt transz-típusú) zsírsavakká, így a kedvező élettani hatás eltűnik.

Szerencsére ma már léteznek olyan technológiai eljárások, amelyek alkalmazása során nem, vagy csak nagyon kismértékben keletkeznek ezek a vegyületek.

Mi az a hidrogénezés?

A hidrogénezés célja az olajok technológiai tulajdonságainak megváltoztatása. A szobahőmérsékleten folyékony és könnyen avasodó növényi olajok a hidrogénezési eljárás hatására szilárd halmazállapotúvá válnak, így hatékonyabban használhatók élelmiszerek előállítására. Az ezekkel a zsiradékokkal előállított élelmiszerek könnyebben kezelhetők, kevésbé romlandóak, tovább megőrzik a minőségüket, jobban bírják a fagyasztást, és a bennük sütött ételek ropogósabbra sülnek.

Miért veszélyesek a transzzsírok?

A tudományos vizsgálatok szerint napi 1 g alatti transz-zsírsav bevitel még nem jelent számottevő kockázatot. Azonban az egészségügyi Világszervezet (WHO) iránymutatása szerint felnőttek esetében 2000 kalória napi energiabevitelt feltételezve, a transzzsírok napi bevitele nem haladhatja meg a 2 grammot.

Tudományos vizsgálatok eredményei igazolják, hogy napi kb. 5 g transz-zsírsavbevitel 23%-kal növeli a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát.
A transzzsírok jelentősen növelik a szív- és érrendszeri betegségek (például szívinfarktus, agyvérzés) kockázatát, jelentősen emelik a rossz koleszterin (LDL), illetve csökkentik a jó koleszterin (HDL) szintjét a vérben, továbbá gyulladáskeltő és érfalkárosító hatásuk felgyorsítja az érelmeszesedés kialakulását.

Egyre több kutatás támasztja alá a transzzsírok szerepét más, a hazai megbetegedési és halálozási statisztikákban előkelő helyen betöltő kórképekben, mint egyes daganatos betegségek, hasi elhízás és cukorbetegség, sőt még az Alzheimer-kór kialakulásával is összefüggésbe hozhatók.

Transzzsírokat tartalmazó élelmiszerek

A transzzsírok csak részben vagy teljesen feldolgozott élelmiszerekben fordulnak elő (hidrogénezett növényi zsiradékok vagy ezekkel előállított termékek), a feldolgozatlan élelmiszerekben (zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek, olajos magvak) nem találhatók meg. Transzzsírokat jellemzően az alábbi élelmiszertípusokban találunk:

Kakaós tejmassza, étbevonó massza, illetve ebből készült termékek, például szaloncukor, krémmel töltött kekszek, gofri, nápolyi, teasütemény jellegű édességek, linzerek, stb.
Krémmel töltött, bevonómasszával fedett cukrászsütemények, édes és sós leveles tészta alapú sütemények.
Bizonyos típusú margarinok (a legismertebb és leggyakrabban fogyasztott márkákra ez már napjainkban nem jellemző, mivel a margaringyártók újfajta technológiát alkalmaznak).
Levesporok, por alakú mártások, szószok, kávéfehérítők, vajas pattogatott kukorica.
Éttermekben, iskolai és munkahelyi menzákon megvásárolható, zsiradékban sütött ételek (például hasábburgonya, sült csirke).

Mi történik akkor, ha gyorsan felszívódó cukrokat és keményítőtartalmú ételeket eszünk energiaforrás gyanánt? A vércukor-szintünk a kívánt szint fölé ugrik! Ekkor hírtelen megnövekszik az inzulin-szint is, az inzulin segít abban, hogy a cukor a vérből a sejtekbe kerüljön. Ha a sejteknek viszont nincs szüksége a cukor elégetéséből származó energiára, akkor zsírokat képez a cukrokból, amelyet a zsírdepókban (zsírszövetekben tárol).

Nem a táplálékainkban lévő zsír „csinál” bennünk többlet zsírt, hanem a táplálékainkban lévő, gyorsan felszívódó szénhidrátok!

A tartalékenergiákat tároló zsírszövetek sokféle gyulladási faktorokat termelnek, melyek a betegségek kiinduló gócaivá válnak. Ellenben a táplálékkal elfogyasztott zsír nem okoz gyulladási faktorokat a szervezetünkben. Az érfalon talált koleszterin a gyulladási faktorok generálta érfalban kialakult gyulladásokat fedi le, de nem maga a koleszterin bizonyult a gyulladások okozójának. Tehát a zsírnak kettős arca van, másképpen viselkedik, mint táplálék, és másképpen, mint energiatároló. Táplálékként hasznos, mert energiát nyerünk belőle. A fölösleg cukrokból és a gyorsan felszívódó, finomított szénhidrátokból átalakított zsírok, melyek a zsírszöveteinkben tárolódnak, károsak, mert elhízunk tőlük és gyulladásfaktorokat generálnak bennünk.

Ha csak, mint energiaforrásként tekintünk a táplálékainkra, három fő csoportot különböztetünk meg: fehérjék, zsírok és szénhidrátok. Vegyük őket szemügyre abból a szempontból, hogy okozhatnak-e gyulladásokat a szervezetünkben vagy sem, vagyis károsak vagy sem.

FEHÉRJÉK: a hagyományos fehérje forrásainkban (hús, tojás) lévő fehérjék nem okoznak bennünk gyulladásokat. Emésztő rendszerünk ezeket a fehérjéket megemészti, lebontja, aminosavakra, amelyeket vagy a szervezetünk fehérjéinek építésére vagy energia forrásként hasznosul bennünk. Aminosavakból nem keletkezik zsír. A hagyományos fehérje forrásainkban lévő fehérjék lebontására megvan az enzim rendszerünk, mellyel apró darabjaira, aminosavakra, bontjuk a fehérjéket, többszázezer éve ez a rendszer jól bejáratva hibátlanul működik. Az aminosavak gyulladásokat nem okoznak, ellenben, ha már két-három aminosav összeállva egy „fehérjetöredéket” okoz, akkor már baj lehet, ha az immunrendszerünk szűrőjén fennakad. Ez gyulladást jelent. Allergia és autoimmun-betegség is kialakulhat belőle. Például a génmódosított táplálékainkkal azért kell óvatosnak lennünk, hogy tartalmaznak-e olyan fehérje részletet, amelyet nem tudunk teljesen megemészteni és egy fehérjetöredék marad belőle.

Húsok: szerintem húsokat kell fogyasztanunk, mert a legjobb fehérjeforrásunk. Természetesen megértem az indiaiakat, akiknél a meleg égöv miatt, hamar megbüdösödik a hús, és ehetetlen lesz. Ők már gyerekkoruk óta megszokták, hogy a fehérjeforrásuk is növényi eredetű legyen. Ha olyan sok húst eszünk, hogy a mennyiségénél fogva nem tudjuk megemészteni a vékonybélben, akkor az emésztetlen fehérjék a vastagbélben rothadásos folyamatokat okoz, húgysav termelődik, ami káros. Ha a húsokat olyan köretekkel esszük, mint a kenyér, tészta, burgonya, rizs akkor gátolva van a fehérje lebontása aminosavakká és így emésztetlen húsfehérjék kerülnek a vastagbélbe. EZ KÁROS! De ha rostban gazdag párolt zöldségekkel vagy nyers salátákkal esszük a húsokat, akkor a fehérjék tökéletesen megemésztődnek még a vékonybélben, így nem jut a vastagbélben székelő rothasztó baktériumoknak fehérje. Az, hogy vörös vagy fehér a hús, csak azt jelenti, hogy az izomköteg gyors vagy lassú erőkifejtésre jött létre.  A magam részéről jobban szeretem a vörös húsokat. (Tehát ugyanannak az állatnak van vörös és fehér húsa. A csirkecomb vörös, míg a mell fehér.) Emésztés szempontjából csak az inak mennyiségében lehet különbség. Az inakat és hártyákat jobb, ha leszedjük a húsokról. (Kivéve, ha csülökről vagy lábról van szó.)

Hogyan jártunk a tejjel? A tenyésztések folyamán spontán mutációval létrejött egy olyan gén módosulat a tehénben, amely azt eredményezte, hogy a tejsavó egyetlen fehérjéjében egy aminosav helyén egy másik aminosav került. Ezért különböztetjük meg az ázsiai tehenet, melynek a tejében még az ősi, számunkra emészthető, aminosav szekvencia van, míg az európai tehén tejsavójában lévő kazein fehérje nem emészthető meg totálisan, és ez sokunkban gyulladást okozhat.

Ilja Mecsnikov, Nobel díjas biokémikus a hegyi pásztorok magas életkorát tanulmányozva arra jött rá, hogy a pásztorok rengeteg kecske- és juhtejből készült termékeket fogyasztanak. Mikrobiológiai módszerekkel megvizsgálta ezeket a tejkészítményeket, ekkor fedezte fel a probiotikumokat, melyek a jó bélflórát alkotó mikroorganizmusok sokasága. Minél tovább érlelünk egy juhtúrót, annál büdösebb lesz, de annál többféle probiotikus egysejtűt fog tartalmazni. Minél összetettebb a bélflóránk annál stabilabb. A patikákban és joghurtokban kapható probiotikumok általában nem juh- vagy kecsketejből készültek, ezt meg kell azért jegyezni. Ezért csak kúraszerűen szabad fogyasztani őket, az állandó fogyasztásuk nem javasolt.

Az említett probiotikumok tejcukrot, és tejcukrot tartalmazó oligoszaharidokat fermentálnak, ebből élnek, de vannak nem tejcukrokat emésztő probiotikumok is, ezek egyéb oligoszaharidokat fermentálnak a vastagbelünkben. Ilyen probiotikumokat tartalmaz az általam feltalált Primbiotic Gél, Mikrorostos Gél és Micromucosa Gel is. Sokan kérdezik mi a különbség közöttük. Az érlelési időben van különbség! A Micromucosa érlelődik legtovább (de nem büdös!).

Mi van a tojással? A tojástól azért tiltottak bennünket, mert magas a koleszterintartalma. A legújabb kutatások viszont kimutatták, hogy a koleszterin-hipotézis téves, nem a magas koleszterinszint okozza a vérfalban a gyulladást, hanem a magas homocisztein-szint miatt, (ami vitaminhiány következménye) majd az érfalban kialakult gyulladásra rétegződik a koleszterin. A koleszterinre szükségünk van, ha keveset eszünk belőle, akkor csinál a szervezetünk koleszterint, mert nélküle nem élhetünk! A tojásból bármennyit ehetünk!

Ásványi anyagok és vitaminok. Ezek az anyagok nagyon fontosak számunkra, nélkülük szintén nem élhetünk. De nem mindegy, hogy milyen formában fogyasszuk és mennyit. Ez egy olyan nagyon fontos téma, hogy egy külön bejegyzést fogok tenni erről.

SZÉNHIDRÁTOK: Jó és rossz szénhidrátok! Ezeknek a táplálék összetevőknek a fogyasztására kell nagyon odafigyelni. Az elhízott embereknek különösen.

A fogyás egyik titka, hogy ne együnk rossz szénhidrátokat! (A másik titka a rendszeres intenzív testmozgás!) De az első a fontosabb!

A rossz szénhidrátok a gyorsan felszívódó szénhidrátok (ilyenek a cukor és a keményítő). A sütemények és édességek sok cukrot tartalmaznak. Ha fogyni akarsz: tilos enni!

Sok keményítőt tartalmaznak a finomított lisztből készült ételek: kenyér, tészta, burgonya, rizs. A teljes kiőrlésű lisztből készült tészta és kenyér egy fokkal jobb, de ez sem igazán ajánlott, ha fogyni akarsz.

A jó szénhidrátok, a lassan vagy nehezen, vagy egyáltalán nem emészthető (pl.: cellulóz) szénhidrátok. Ilyen szénhidrátokat tartalmaznak a zöldségek és gyümölcsök (a gyümölcsökben gyorsan felszívódó szénhidrátok is vannak). Nyersen azért jobb ezeket fogyasztani, mert a bennük lévő antioxidáns enzimek 40 fok feletti hőkezelésnél tönkremennek. A gabona magvakból is egyszerűen készíthető jó szénhidrátokat tartalmazó élelmiszer. Csíráztatva a gabona magvak elveszítik a keményítőtartalmukat, és a keményítő helyett fontos enzimek, fehérjék és rostok keletkeznek.

ZSÍROK és OLAJOK: Szobahőmérsékleten a zsírok általában szilárdak (kenhetők), míg az olajok folyékonyak. A zsírokat inkább energiaforrásként hasznosítja a szervezetünk, míg az olajok inkább a sejtmembránjaink építőelemeként beépítésre kerül. Az állati zsírokról, mint írtam az előzőekben, kiderült, hogy nem károsak a koleszterinszint szempontjából, bátran lehet fogyasztani energiaforrásként. A növényi olajokkal viszont más a helyzet. A folyékony növényi olajokat kémiai eljárással, hidrogénezéssel, kezelve megszilárdítják és ilyen módon margarinokat kapnak. A süteményekben nagy előszeretettel használják, mert jó ízeket lehet velük elérni. Viszont ez a „zsírfajta” teljesen mesterséges, ilyen anyagot a természetben nem találunk. Ezért nem ajánlatos az egészségtudatos táplálkozásúaknak! De másoknak sem, mivel a rossz táplálékok körébe tartozik.

Mi a helyzet az olajokkal? Egyes növényeknek a magjai sok számunkra hasznos olajt tartalmaznak. Ha ezeket az olajos magvakat fogyasztjuk, akkor a magvakban lévő olajok jók számunkra, mert természetes arányban kapjuk őket. A nagy olajtartalmú olajos magvakban viszont csak omega-6 –t tartalmazó olaj van. Ha csak omega-6-ban gazdag olajt fogyasztunk, akkor az omega-6 önmagában, omega-3 nélkül, nem tud beépülni a sejtmembránba, az emésztése pedig gondot okoz. A legfontosabb omega-3 forrásunk a HAL.  Együnk rendszeresen halat!

A növényi olajokkal van más probléma is. A nem hidegen sajtolt, hő kezelt olajokban könnyen kialakulnak az ún. transzzsírok. Megemésztésük problémás és a gyulladások fennmaradását segítik. A gyulladások megszüntetése pedig elsőszámú feladatunk lenne! Növényi olajokban, ha sütünk, akkor szintén nagy a kockázata a transzzsírok megjelenésének. Hátha még többször sütünk ugyanabban az olajban? Csak állati, telitett zsírokban süssünk!

Saláták készítésénél hidegen sajtolt olajakat használjunk!

A Buteyko-módszer elméleti háttere

Az életfunkciók helyes működésének ellenőrzéséhez, a diagnózis felállításához az orvosok leggyakrabban a testhőmérsékletet, vérnyomást, pulzust, vér-, vizelet összetételét, a tüdő és a szív hangját vizsgálják.

A légzés intenzitását, a percenkénti légzésszámot vagy a percenként beszívott levegő mennyiségét szinte soha nem mérik. Pedig ezeknek is van normális és kóros értéke.

Az egészséges légzés enyhe hullámformával írható le, és 8-10 levegővételt jelent percenként. Ezeknek a levegővételeknek orron keresztül kell történniük úgy, hogy nem a mellkas mozog, hanem a rekeszizom. Egy egészségesen lélegző ember 4-6 liternyi levegőt vesz percenként.

Mi az, ami levegővételre késztet minket?

Agyunkban van egy érzékelő, amely méri a vérünk széndioxid szintjét. Amint ez a szint elér egy bizonyos értéket agyunk légzőközpontja parancsot ad a rekeszizmunknak a kitágulásra és összehúzódásra.

A széndioxid a mozgás és az anyagcsere melléktermékeként keletkezik testünkben, és főként tüdőnkben tárolódik. Ha szájon keresztül lélegzünk, csökken a vérünk széndioxid szintje, és ha huzamosan így lélegzünk, akkor egy idő után agyunk ezt az új, csökkentett értéket tekinti normálisnak és kevesebb levegővel már nem éri be. Így kialakul az állandó „túllégzés” vagy hiperventilláció. A percenként vett levegő mennyisége a normális 4-6 literről megemelkedhet akár 10-20 literre is. Amikor ez bekövetkezik, vérünk és testünk kémiai egyensúlya felborul, és testünk működése egyre inkább el fog térni az optimálistól. Ez számos krónikus betegség kialakulásához vezethet, úgymint: asztma, magas vérnyomás, allergia, orrpolip, éjszakai légzéskimaradás stb.

Ha van elegendő széndioxid a vérünkben, akkor a szervezet pontosan be tudja állítani a vér helyes pH értékét, mert a szénsavat könnyen felépíti és lebontja, ha szükséges. Széndioxid hiányában a vér lúgosabbá válik, ennek ellensúlyozására a szervezet – szénsav híján – egyéb savakat, például tejsavat kezd termelni, amiket már nem tud olyan könnyen lebontani, és így a vér elsavasodik. A tejsavtól ráadásul gyengül az immunrendszer, növekszik az allergiára való hajlam, fáradékonyság lép fel, mindez tovább rontja az asztmás beteg állapotát és tovább fokozza a túllégzést.

Ha kevés a széndioxid, fokozódik a hisztamin- és csökken a cortisol hormon termelődés, ez pedig kedvez a gyulladások és az allergia kialakulásának.


A széndioxid a test számos életfunkciójának vezérléséért felelős:

Kiváltja a légzést
Megelőzi a görcsöt a simaizom rendszerben (légzés, emésztés, keringés)
Lehetővé teszi, hogy a vérben szállított oxigén eljusson a sejtekhez
Segít fenntartani a szervezet helyes kémhatását
Csökkenti a gyulladások és az allergia kialakulásának lehetőségét
Ha a széndioxid szint lecsökken, az az alábbi problémákhoz vezethet:

•  A légzés helytelenné válik és bekövetkezhet a túllégzés (hiperventiláció)

•  Elegendő széndioxid hiányában a vegetatív idegrendszer görcsmegelőző rendszere kikapcsol, ami miatt kialakulhat: asztma roham, arcüreg-, orrmelléküreg-gyulladás és más felső légúti probléma, emésztési rendellenességek, reflux, bél problémák, keringési problémák, magas vérnyomás. A hólyag görcsei nyugtalan alváshoz és gyakori vizeléshez vezethet.

•  Kevesebb oxigént tudnak leadni a vörösvértestek, ha a széndioxid szint leesik (Bohr hatás) és a sejtek regenerációja, vitalizációja leromlik. Ez fáradékonyságot, alvászavart, ekcémát és egyéb bőrbetegséget eredményezhet.

•  Amint a vér kémiai egyensúlya felborul, az agy megteszi a korrekcióhoz szükséges lépéseket, és hogy növelje a széndioxid szintet, leállítja a légzést. Ilyenkor következik be az éjszakai légzéskimaradás (alvási apnoe).

A probléma

Ha helytelenül, túl sokat – túl szaporán és túl mélyen – lélegzünk, az a következő problémákat okozza:

Annyira lecsökken a széndioxid szintünk, hogy ez a simaizom rendszer görcséhez vezet.
Az alacsony széndioxid szintünk miatt a vérünkben szállított oxigén nem jut el teljes hatékonysággal a sejtjeinkhez.
Szintén az alacsony széndioxid szintünk következtében felborul a vérünk helyes kémhatása (elsavasodik).
Mindezek hatására kialakul a szájon keresztüli légzés, a horkolás, a rossz testtartás, az ételek és italok iránti túlérzékenység (allergia), stressz.


A fentiek mind folyamatosan azt az üzenetet küldik agyunknak, hogy a széndioxid szintünk alacsonyabb a normálisnál. Ha ez tartósan történik, akkor agyunk úgy gondolja, hogy ez egy állandósult állapot és ennek megfelelően átállítja légzési szokásunkat. Ez pedig megakadályozza, hogy a problémák megszűnjenek.

A megoldás

Tanuljon meg újra az orrán keresztül lélegezni, mert a szájon át légzés nem normális és egészségtelen.

Tanulja meg visszaállítani légzésének ritmusát a normálisra – ez 8-10 légzés percenkét – úgy, hogy közben a belélegzett levegő mennyisége 4-6 liter legyen percenként.

Tanulja meg, hogyan emelheti széndioxid szintjét azért, hogy elkezdhessen fordított üzeneteket küldeni agyának, így az, érzékelve a változást, vissza fogja állítani légzését a helyes arányra.

Mindezt megteheti egyszerű légző gyakorlatok segítségével, amelyeket naponta végez mindaddig, amíg visszaáll a normális légzése

Ha valaki 10 kilogramm zsírral szeretne könnyebb lenni, akkor mennyi oxigén kell ahhoz, hogy biokémiailag elégjen a 10 kg zsír és mennyi anyag, milyen formában fog távozni a testéből. Egy triglicerid (zsír) molekula teljes oxidációjában számos enzim és biokémiai lépés kell, de a teljes folyamat összesíthető egy egyszerű kémiai képletben. A trigliceridben lévő oxigénekkel is pontosan elszámolva azt kapták eredményül, hogy 10 kg trigliceridből (zsírból) 8,4 kg-ot széndioxidként kilehelünk és 1,6 kg víz távozik belőlünk a vizeletben, a verejtékkel, béltartalommal, légzéssel, könnyekkel vagy egyéb szöveti folyadékként.
Egyórás könnyű edzéssel kb. 39 g szenet lehelünk ki. Mondjuk kétórás erősebb edzéssel elérhető a 100 g. Ilyen módon kb. 3 hónapi napi 2 órás edzéssel matematikailag lehetséges a 10 kg felesleg zsír kilehelése széndioxidként, akkor, ha táplálékainkkal csak a napi szükségletet visszük be. 

 „egyél kevesebbet, mozogj többet”.

Ha kevesebbet eszünk, azzal elérhetjük, hogy nem növeljük a zsírraktárainkat. De a már meglévő zsíroktól csak úgy szabadulhatunk meg, ha többet mozgunk, vagyis többet lihegünk!

A helyes lihegés: orron be, szájon ki!

Mozogj, hogy lihegj! Lihegj, hogy fogyj!


Leptin

A leptin egy hormon, mely a teltség érzetünket határozza meg, hiánya túlevéshez, túlzott kalória bevitelhez, elhízáshoz és az annak kapcsán kialakuló betegségekhez vezethet. A legtöbb embernél nem a leptin szintjével van probléma, hanem leptin rezisztencia alakul ki, a szervezet tehát elveszíti érzékenységét a hormonnal szemben. Az inzulin rezisztenciához hasonlóan elképzelhető, hogy a szervezetben elegendő mennyiségű leptin hormon van, de mivel a szervezet nem megfelelően használja, éhesnek érezzük magunkat. Éppen ezért a leptin rezisztencia egy súlyos állapot, hatására a beteg túleszi magát, az agy mégis azt érzékeli, hogy a szervezet éhezik. 

A Circulation szaklapban megjelent tanulmány szerint szívbeteg férfiaknál a vér leptin szintje 16%-kal magasabb, mint egészséges társaik esetében. A leptin szintjének minden 30%-os emelkedése 25%-kal növeli a szívinfarktus vagy más vaszkuláris betegség kialakulásának esélyét. 

 


A túlsúlyos vagy elhízott emberek rendszerint mindig éhesek, függetlenül attól, hogy mennyit ettek korábban, agyuk azt az üzenetet küldi, hogy vigyenek be még több kalóriát. Ráadásul külön paradoxonnak számít, hogy a legtöbb túlsúlyos ember alultáplált, mivel a legtöbb hizlaló, egészségtelen műkaja nem tartalmazza azokat a tápanyagokat, amikre a szervezetnek szüksége van.
Általánosságban elmondható, hogy a túlsúlyos, elhízott emberek sok magas feldolgozottságú ételt esznek, rostbevitelük azonban meglehetősen alacsony. Az alacsony mennyiségű rostbevitel a túlsúly kialakulásának egyik fontos tényezője. 

A túlzott mennyiségű kalória bevitel a leptin rezisztencia kialakulásának leggyorsabb útja. És mivel a kalóriatöbblet a rossz minőségű táplálékokból származik, gyakran magnézium hiány is kialakul mellette.

A túlsúlyos embereknél gyakran tapasztalható hiperinzulinémia, vagyis az inzulin meglehetősen magas szintje a vérben, ami elősegíti a zsírok elraktározódását. A kövér emberek általában nem képesek biztosítani a szervezetük által igényelt energiát és tápanyagokat. Ebben az esetben kialakul az éhségérzet, stressz, letargia. Valójában nem ezek a tényezők okozzák az elhízást, hanem annak éppen az eredményei. Metabolikus szindróma (X szindróma) során inzulin rezisztencia, leptin rezisztencia és glükóz intolerancia alakul ki. Ezek közül mindegyik tényező a cukorbetegség, szívbetegség, elhízás és a rák előjele lehet. 

Egyes típusú cukorbetegség esetén a leptin magas szintje kapcsolatban van a megnövekedett magnézium ürítéssel (a vizelet révén). Ennek oka az lehet, hogy a leptin fokozott vizelet kiválasztódást eredményez. A humán leptin egy 167 aminosavból álló fehérje, mely a fehér zsírszövetben termelődik. A magnézium azáltal könnyítheti meg a diétát, hogy növeli az agy szenzitivitását a leptinnel szemben. 

 

Minden egyes alkalommal, amikor több ételt fogyasztunk, mint amennyire a szervezetünknek szüksége van inzulin és leptin szintünk meglódul. A leptin rezisztencia inzulin rezisztenciához vezet, ami tovább súlyosbítja a leptin rezisztenciát. Hiperinzulinémiában az inzulin és leptin szintje együttesen emelkedik. 

Kutatók szerint a leptin rezisztencia ellen a legjobb gyógymód az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás. A kevés alvás csökkenti a leptin szintjét és növeli az étvágyat. A melatonin nevű hormon, mely szervezetünk belső óráját szabályozza szoros kapcsolatban áll a leptin termeléssel. A szervezet éjszaka, alvás közben termeli a legtöbb leptint. Bármi, ami megzavarja az alvást, megzavarja a leptin termelődést is. Ennek egyik fontos oka lehet a magnéziumhiány. 

Általánosságban elmondható, hogy túlsúlyos embereknél gyakrabban fordul elő magnéziumhiány. A magnézium feltétlenül szükséges a tápanyagok felszívódásához és hasznosításához. Magnézium hiányában a szervezet nem képes megfelelően hasznosítana a zsírokat, fehérjéket és szénhidrátokat, amit táplálkozás során a szervezetünkbe juttatunk. Ha megfelelő mennyiségű magnézium van jelen szervezetünkben, az inzulin megfelelően tud működni, a vércukor pedig energiaként hasznosul. Emellett magnéziumra szüksége van a szervezetnek, hogy a D-vitamint megfelelő módon tudja felhasználni. Ha valakinél súlyos D-vitamin hiány alakul ki, az egyik ok a magnézium alacsony szintje lehet. A D-vitaminnak pedig szintén fontos szerepe van a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésében. 

A stressz kezelése szintén meghatározó tényező lehet az elhízással szembeni küzdelemben. A magnézium elősegíti a mellékvesék egészséges működését, melyek az adrenalin és kortizol hormonok szintjéért felelősek. Ez a két hormon fontos szerepet játszik a stressz kialakulásában. Emellett a magnézium hatással van az idegrendszer működésére, magnéziumhiány esetén az idegrendszer túlműködhet, mely ingerültséghez, idegességhez és stresszhez vezethet. 

A leptin diéta legfontosabb szabályai:

-    soha ne együnk vacsora után
-    egy nap háromszor étkezzünk
-    egyszerre ne fogyasszunk sok kalóriát
-    magas fehérjetartalmú reggelit együnk
-    csökkentsük a bevitt szénhidrátok mennyiségét

Gondoskodjunk arról, hogy szervezetünkbe megfelelő mennyiségű magnézium és más nyomelemek, vitaminok is nap, mint nap megfelelő mennyiségben legyenek jelen, mert különben megjelenik a minőségi éhezés, amit a szervezet mindig az elfogyasztott étel mennyiség növelésével próbál meg kompenzálni.

 


---------------------------------------------------------------------------
     
Az immunrendszer a szervezet védekező mechanizmusa, egy adott antigén hatására kialakuló, az esetleges fertőzés elleni védekezésben részt vevő sejtek, szövetek és szervek együttese. Ennek a szervrendszernek a működése az immunitásban nyilvánul meg. Ennek a szónak jelentése: védettség, mentesség. Az immunrendszer fő feladata, hogy megkülönböztesse a saját és nem saját, vagyis idegen anyagokat. Valamint, ha idegen anyaggal találkozik, akkor azt eltávolítsa, megsemmisítse. Immunitásunk lehet velünk született vagy szerzett immunitás.
A velünk született védettség embrionális korban alakul ki. Az egyed megszületésekor négy genetikusan meghatározott immunológiai adottságot hordoz:

a leukociták (fehérvérsejtek) fagocitáló képessége,
a gyomornedv sósavtartalmának baktericid (baktériumölő) hatása,
a bőr, a tápcsatorna, a légutak és a húgyutak nyálkahártyája, mint elsődleges védelmi vonal, véd a behatoló kórokozók ellen,
a szervezetben képződő baktericid kémiai anyagok (pl. a nyálban található lizozim enzim, vagy a nyálkahártyákat védő properdin fehérjekomplex.)
Nem igényel „tanulást”, vagyis a kórokozóval való előzetes találkozást. Ez azt jelenti,hogy nem specifikus a kórokozóval szemben. A természetes immunitást a leukociták fagocita csoportjába tartozó sejtek és a testnedvekben jelenlévő komplementrendszerek alkotják.

A falósejtek a RES rendszer (Reticulo Endothelialis Systema, vagy MPS - Mononuclear Phagocyte System) tagjai: behálózzák az egész szervezetet, a szervezet első védelmi rendszerébe tartoznak, nem tömörülnek szervekbe. Megtalálhatók a vérben, májban, bekebelezik a kórokozókat, majd maguk is elpusztulnak.
Ide tartoznak:
makrofág
a. granulociták - a vörös csontvelőben termelődnek, amőboid mozgásra képesek, a védekezés során elpusztulnak és genny jön létre. Nevüket a citoplazmájukban található festékszemcsékről, granulátumokról kapták. Nagyon érzékenyek a limfocitákból és az antigénekből felszabaduló kémiai anyagokra. Kemotaxissal „utaznak” az anyag felszabadulási helyére. Feladatuk a bekebelezés.
b. monociták (makrofágok) - Ezek is a vörös csontvelőben termelődnek. A szövetekben kiszűrik az idegen anyagokat, feladatuk felismerni és elpusztítani az adott anyagot. Az anyag lizoszómájába bejutva hidrogén-peroxidot, majd hipoklorid-aniont képez, s ezzel elpusztítja a baktériumot.
Komplementrendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A komplementrendszer alatt azt a vérplazma globulinfehérjéinek összességét értjük, amely tagjai képesek átalakulni anyagok hatására olyan termékekké, amelyek oda vonzzák a falósejteket, valamint a vékonyabb membránnal rendelkező baktériumokba furakodnak és kilyukasztják őket.

A szerzett immunitásra születésünk után teszünk szert természetes vagy mesterséges úton.

Természetesen szerzett immunitás [Ha egy kórokozó megfertőz minket, az immunrendszerünk aktiválódik. Ha legyőzi a betegséget, akkor az azt okozó anyagot, illetve az ellene felhasználható antitestet megjegyzi. Így, ha újbóli fertőzés történik az adott anyaggal, már egy felkészült immunrendszerrel találkozik, s a betegség lefolyása szinte tünetmentes lesz.

 


Mesterségesen szerzett 
Vannak olyan betegségek, amik kijátsszák az immunrendszer működését, vagy olyan súlyosak, hogy a szervezet képtelen megbirkózni velük. Ilyenkor mesterséges immunitás kialakítása szükséges. Ennek eszköze a védőoltás. A védőoltás során vagy kész antitesteket juttatnak a szervezetbe, vagy legyengített kórokozókat, melyeket az immunrendszer könnyen legyőz; így a betegség tünetmentesen játszódik le, viszont a szervezet megjegyzi a kórokozókat, és később "erős" példányaik ellen is tud védekezni. A kész ellenanyagot akkor használják, amikor az egyén már megfertőződött, de még nem rendelkezik a betegség elleni immunitással. Az ellenanyagot egyszerű és jól bevált módszerrel készítik: az adott immunogénnel megfertőznek egy nagyobb testű állatot, általában szarvasmarhát. Az állatban lejátszódik a védekezés, de nagy tömege miatt nem produkál tüneteket. A védekezési folyamat végén vért vesznek a fertőzött állattól, s ez a vér tartalmazza az ellenanyagot.

A védekezési folyamatot kiváltó anyagok az antigének, más néven immunogének. Tipikusan erős immunogén hatással rendelkezhetek:

a vírusok,
az idegen sejtek, mint például a baktériumok, szövetek és parazita gombák,
a nagy molekulák (10.000 g/mólnál nagyobb a moláris tömegük), fehérjék, szénhidrátok, és akár lipidek is.
Az antigének felépítésében elsősorban fehérjék, állati, növényi vagy szintetikus eredetű polipeptidek vesznek részt. Erős immunogenitású anyagok a baktériumok toxinjai is. Antigének lehetnek egyes poliszacharidok, mukopoliszacharidok (pl.: a baktériumok sejtfal, vagy tok antigénjei), de más, változatos felépítésű struktúrák (pl.: por, pollen), esetleg elfajult szövetek (daganatsejtek) is. Az antigének jellemzője a specifitás, ezért a tulajdonságért nem a teljes molekula, hanem annak egy kis területén elhelyezkedő ún. antigéndetermináns csoportok (epitopok) a felelősek. A legtöbb antigén több determináns csoporttal is rendelkezik s ezek mindegyike ellenanyag termelést indíthat be. Vannak olyan anyagok, amelyek önmagukban nem váltanak ki immunválaszt (általában kisebb molekulák), de carrier-fehérjéhez (hordozó részhez) kapcsolódva immunogénné válnak. Ez a haptén vagy félantigén. Az immunaktív szervezet számára három antigéncsoportot különböztetünk meg:

Autoantigén: mindazok az anyagok, amelyek egyébként a szervezet saját testanyagai, de amelyeket kóros körülmények között az immunrendszer idegenként regisztrál, és ellenük ellenanyagképzést indít meg.
Izonantigének: azonos faj különböző egyedeinek egymástól eltérő antigénjei.
Heteroantigének: különböző fajú egyedek antigénhatású anyagai.
Limfociták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A védekezésben a főszerep a limfocitáknak jut. A limfociták a leukociták immunocita csoportjába tartoznak. A vörös csontvelőben termelődnek, de érésük során átkerülnek a nyirokszervekbe, s ott "várják" az aktiválódást. A vérben valójában kevés limfocita található, de a szervezet minden területén vannak. Úgy képzeljük el, mintha a szervezetünk egy ország lenne, a limfociták pedig a védelmező katonák, s a nyirokszervek a bázisaik, állomáshelyük.

 

Egyórás könnyű edzéssel kb. 39 g szenet lehelünk ki. Mondjuk kétórás erősebb edzéssel elérhető a 100 g. Ilyen módon kb. 3 hónapi napi 2 órás edzéssel matematikailag lehetséges a 10 kg felesleg zsír kilehelése széndioxidként, akkor, ha táplálékainkkal csak a napi szükségletet visszük be.  A fogyás azt kívánja, hogy a zsírraktárainkból korlátozás nélkül jöjjenek ki a szénatomok és távozzanak a tüdőnkből széndioxidként. Azt a tanulságot máris le kell vonnunk, hogy a bennünk felhalmozott zsír csak légzéssel távolítható el a testünkből. A légzésszámot csak a mozgás fokozásával emelhetjük.

A kutatás eredménye megerősíti azt a szlogent, hogy „egyél kevesebbet, mozogj többet”!

Ha kevesebbet eszünk azzal elérhetjük, hogy nem növeljük a zsírraktárainkat. De a már meglévő zsíroktól csak úgy szabadulhatunk meg, ha többet mozgunk, vagyis növeljük a légzésszámot

Az egyik tanulsága az idézett tanulmánynak az, hogy a mozgás fokozása nélkül nincs fogyás!

A másik az, hogy ne higgy a csodatablettákban! A tabletták csak az étvágyat csökkentik, ami nem egészséges megoldás!


Lihegés: szájon be és szájon ki! Addig a határig növelhető a légzésszám, míg meg nem tudjuk állni a szájon át való belégzést.

------------------------------------------------------------


Élettanilag helyesebb, ha nem étvágycsökkentőkkel csökkentjük az étvágyat, hanem például a rostos táplálkozással fokozzuk a telítettség érzését. Ez a helyes megoldás!
A zsírpárnák csökkentéséhez elengedhetetlen a mozgás, vagyis a légzésszám mindennapos szinten-tartása.

Úgyhogy fogyni vágyók, fel a szobabiciklire, fel a futópadra és növelni a légzésszámot!

Ne feledd, a helyes légvétel: belégzés csak az orron! (Buteyko)

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.